2015. december 29., kedd

XIV.

Sziasztook! Máris itt lenne következő rész.Mivel van időm,így gondoltam megíróm.Végül is nem árt,mivel eléggé levagyok maradva,és elég rendszertelenül hozom a részeket,szóval így arra gondoltam hogy most megírom a következőt.Nem a leghosszabb,és legizgalmasabb, de azért remélem megteszi.Ha Taissa már az egyetemen lesz,akkor beindulnak a történések,ami a következő részben meg is történik. Megkaptam a 7. díjamat,amit nagyon-nagyon szépen köszönök.A kommenteket és egyéb visszajelzéseket is köszönöm.Jó olvasást!-Kriszti xx

Chapter 14.


A film után hazamentem és megvacsoráztam.Zuhanyzás közben csak Harryn járt az agyam.Folyamatosan
zöld szemeit láttam magam előtt,és édes mosolyát,miközben gödröcskéi is előtűnnek.Ahogy beletúrtam hosszú,göndör hajába,és édes ajkaival enyémet érintette.Éreztem belül a nyomást.A hiányát,és valami különös érzést.Amikor kedvesen szólt hozzám,és édesen ért hozzám.Az édes szavai,amiket fülembe súgott. Apró puszijai mikkel behintette nyakam.Meleg,mentolos lehellette,amit beszédje közben éreztem. Kikászálódtam a zuhany alól,majd egy törölközőt csavartam magam köré. Telefonomból egy pittyegő hang hallatszott. Egy SMS-em jött.....Harrytől.

Gyere haza!Anyádnak nagyon hiányzol.Minden este sírva alszik el,és arról beszél,hogy bárcsak 
mindent tisztázott volna veled.És azt hiszem,egy kicsit nekem is hiányzol....-Harry xx

Nem válaszoltam az SMS-re,csak elolvastam,majd telefonomat visszatettem az éjjeli szekrényre. És én Harrynek hiányoznék?Nem hiszem...főként annak a mogorva Harrynek nem,aki kiabál és káromkodik. De talán,ott mélyen,legbelül,a kedves,megértő Harrynek egy kicsit igen.Bárcsak...Anyát viszont sajnálom,de megnehezítették nekem az egészet,ami iszonyatosan fáj.És most már elterveztem hogy mit fogok tenni,és ezt nem vághatják ketté.Az egyetemmel kapcsolatban nagyon sürget az idő,így holnap Maxel elkezdünk intézkedni,és ad pár tippet amivel felfrissíthetem a tudásomat a felvételire.Korán kell reggel kelnem, mivel rengeteg elintézni valónk van.
***
Már két hete intézkedünk Maxel.A kiváló középiskolai eredményeimnek,és érettségimnek,meg persze a szabad helynek,és sikeres felvételimnek köszönhetően hétfőn már kezdhetek is.Én is a társadalomtudományi karon fogok tanulni,pont mint Max,és elég sok közös óránk lesz,így elég sokat leszek a közelében,amit nem bánok,hisz legalább lesz egy ember akit ismerek,és talán nem fogok eltévedni.Ösztöndíjban is részesülök,ami azért valljuk be nem nagy gond.Szombat van.Nagyon izgulok. Max említette,hogy már nem kell egyenruhában  lenniük a diákoknak, aminek nagyon örülök. Kíváncsi leszek,hogy milyen szobatársat fogok ki.Harrytől az utóbbi két hétben legalább ezer SMS-t kaptam,és minimum tizenöt hívást.Nagy részét nem olvastam el,csak töröltem.Este 11 óra van,és hulla fáradt vagyok.A mosdóba siettem egy gyors zuhanyra, majd az ágyban perceken belül álomba merültem.
***
Telefon csörgésemre ébredtem,ami nem éppen a legkellemesebb ébresztő. Nem néztem ki hív,csak felkaptam.
-Hallo?-szóltam bele,hangom rekedt,és fáradt volt.
Nem szolt bele senki,csak szuszogást halottam.
-Igen?-kérdeztem.
-Taissa....
Egy mély,rekedtes hang szolt bele.Rögtön felismertem,hogy Harry az.Mennyire is hiányzik a hangja.De ezt nem mutathatom felé.
-Mit akarsz?-szóltam neki.
-Csak tudni szeretném hogy vagy?-kérdezte nyugodt hangon.
-Egész jól....anya..hogy van?
-Megvan...azt hiszem.Bár eléggé hiányzol neki.
-De még nem is keresett..egyszer sem-mondtam.
Ami valójában igaz,hiszen tényleg csak Harry keresett.
-Mert azt hiszi haragszol rá,és hallani sem akarsz róla-mondta.
-Mert végül is egy kicsit valójában haragszom rá-mondtam vállat rántva.
-Nem jössz vissza?-kérdezte,s halottam hogy nyel egyet.
Pár percig némán ültem.
-Nem Harry.Azt hiszem nem-mondtam fejet rázva.
Bár tudom hogy nem látja arckifejezésem,sem azt hogy mit teszek...és sajnos én sem azt,hogy ő mit.
-Miért?-kérdezte,kissé fojtott lélegzettel.
-Mert vannak terveim.És lehetőségeim,amiket nem szeretnék elhalasztani Harry-mondtam.
-Hiányzol...-olyan halkan mondta,hogy szinte alig halottam.-Gyere vissza.
-Harry nem lehetsz ennyire önző-mondtam.
-Miért lennék önző Taissa.Egyszerűen hiányzol.Hogy melletted feküdhessek,hogy láthassam azt a helyes kis arcod,hogy hozzád érhessek.
Szavait csukott szemmel hallgattam végig.szívverésem csak gyorsult,és gyorsult,miközben édes szavaival árasztott el.-Taissa!Ezeket csak azért mondja,hogy visszamenjek hozzá.Nem érez így,és nem is akarja ezt-győzködtem magam.
-Harry!Elég...kérlek ne keress.Nem fogok vissza menni,és hagyj békén-mondtam, kinyomtam a telefont.
Arcomhoz szorítottam egy párnát,és belesikítottam.Már réges-régen erre lett volna szükségem. Elvéheztem reggeli rutinomat,majd lementem reggelizni.Apuék nincsenek itthon,mert valami közös hétvégét tartanak. Max valamilyen buliba ment még tegnap este,így ma másnaposan fog a kollégiumi szobájában józanodni.De sebaj,majd elütöm itt valamivel az időm.Az egyetemről csak pár héttel vagyok lemaradva,így nem kell annyira vészesen sokat pótolnom.A napom hátralévő részében TV-t néztem és bepakoltam a bőröndömbe a cuccaimat,amit az egyetemre viszek.

XIII.

Sziasztooook! Nagyon sajnálom,hogy a szünetben még csak ezzel az egy résszel jelentkezem,közben meg már lement egy teljes hét,de nem igazán voltam itthon, plusz a karácsony is bele esett,így nem igazán volt időm, sem lehetőségem. Most viszont elhoztam nektek a következő részt,amivel remélem elégedettek lesztek. Igyekszem a szünetben legalább még egy részt hozni,de nem ígérek semmit. Tudom hogy minden rész elején megköszönöm a kattintásokat, a kommenteket és a követéseket,de ezt szeretném itt is megköszönni,mivel nagyon hálás vagyok nektek. Elég sokat papoltam most,szóval inkább befejezem. :D Jó olvasást!-Kriszti xx

Chapter 13.


Szemeim kipattantak,mikor hangos nevetést halottam a földszintről.Homlokráncolva dörzsöltem meg
szemem, majd kábán felálltam,és nehezen az ajtóhoz vánszorogtam. Kisétáltam rajta, és a konyha felé indultam. Fogalmam sem volt arról,hogy hány óra lehet. A ház elég szokatlan számomra. A konyhában apa, Elizabeth és körülbelül egy vele egykorú hölgy,és egy fiú. A fiú velem egy idős lehetett.Valószínűleg a nő fia lehet. Egy pillanatra elszégyelltem magam,hogy pizsamában lépek eléjük,de talán nem bánják.Elég magasnak,és vékonynak tűnt.Barna rövid haj,helyes arc. Rám pillantott,majd egy kedves mosollyal köszöntött.
-Max vagyok-nyújtotta kezét.
-Taissa-mondtam enyhe mosollyal.
-Ő itt az anyám Liliana-mondta,s az anyjára mutatott.
Egy kedves mosollyal üdvözölt.
-Liliana a szomszédunk,és elég jó kapcsolatot ápolunk.Talán Maxel ti is jóba lesztek-mosolygott apa.
Mosolyogva bólintottam.
-Ha nem bánjátok elmegyek átöltözöm-mondtam nevetve.
Mosolyogva bólintottak,majd folytatták a csevejt. Felsiettem a lépcsőn.Elmentem fogat mosni,majd a hajamat is kifésültem.Felkaptam egy fekete farmert,és egy egyszerű kötött felsőt.Mielőtt lesiettem volna, az órára pillantottam,ami 10:36-ot mutatott.Még mindig a konyhában ültek,és beszélgettek. Max intett hogy üljek mellé,így oda ültem.
-Na és Max,te melyik egyetemre is jársz?-kérdezte Elizabeth.
-Oxfordra,és ott a társadalomtudományi karon tanulok.Idén kezdtem-mondta mosolyogva.
-Igen.Nagyon keményen tanult hogy bejuthasson-mondta Liliana mosolyogva.
-Ne hidd hogy stréber vagyok-súgta mosolyogva a fülembe Max.
-Máris gondoltam-súgtam vissza.
-És te Taissa?-nézett rám Liliana.
-Uhmm....én nem járok egyetemre-mondtam kissé megilletődve.
Most biztosan azt hiszik hogy hülye vagyok.Pedig ez nem így van.Elég jó lett az érettségim,és a jegyeim is jók voltak.
-És nem is gondolkodtál azon hogy elmenj?Végül is még lenne lehetőséged.Most kezdődött az év-mondta Max.
-Nem igazán tudom.Szerettem volna menni,de közbejöttek a dolgok.És egyáltalán még lenne hely számomra?-kérdeztem értetlenül.
-Úgy halottam üresedés van néhány karon.Lehet hogy sikerülne-mondta vállat rántva.-Minden esetre,ha meggondolnád magad,csak szólj.Segítek elintézni a dolgokat-mondta mosolyogva.
-Rendben,még megfontolom.
Végül is,nem hangzik olyan rosszul.Legalább elterelhetném a gondolatomat Harryről,és gyönyörű zöld szemeiről.És a titokról,ami még mindig felfedetlen számomra,és ez szörnyen frusztrál.
Még beszélgettünk velük néhány órát,közben megreggeliztünk.Egész jól megismertem Maxet. Ő is 19 éves, ő a szomszédban lakik,amit anyáék is említettek.Szeret bulizni,de mellette jó tanuló. Elmesélte hogy a társadalomtudományi karon belül, milyen kurzusokra jár. Nem igazán vagyok otthon ebben az egyetemesdiben,de nagyjából szimpatikus órákat vett fel.Kikísértük őket,majd elköszöntünk. 15óra volt. Levettem az íróasztalomról a laptopom,majd az ágyba ültem. Elkezdtem kutakodni az egyetem után.
***
Ásítva ültem fel az ágyamon.Mellettem lévő kis órára néztem.Szemeim nagyra nyiltak,amikor megláttam hogy délután 1 óra van.Bár ahhoz képest hogy hajnali 2-ig kutakodtam,meglepően hamar felébredtem. Egész éjjel az Oxfordi egyetem iformációit böngésztem. Mostmár nagyjából értem,hogy mi hogy van.Később áthívom Maxet,hogy beszéljek vele,és segítsen a jelentkezésben.Nem halogathatom,hiszen bármikor megtelhetnek az üres helyek.Kell a változás.Még csak harmadik napja vagyok itt,de már most unom magam.Minden reggel, és este ugyan az.Szeretek apával lenni,de azért nem árt ha változtatok az életemen.Elvégeztem reggeli rutinomat,majd felhívtam Maxet,hogy jöjjön át. Azt javasolta,hogy menjünk el egy kávézóba,amit én elfogadtam.
-Szia-üdvözöltem,mikor kinyitottam az ajtót.
-Mehetünk?-kérdezte mosolyogva.
Bólintottam.
-Majd jövök-kiáltottam apáéknak a konyhába.
-És milyennek tartod az Oxfordot?-kérdezte Max miközben kiléptünk a kapun.
-Szimpatikus.Mármint elég jó egyetem.És talán tartok is attól egy kicsit hogy nem fognak felvenni-mondtam.
-Okos lánynak tűnsz.Szerintem van esélyed,sőt...csak legyen hely-mondta mosolyogva.
Útközben még beszélgettünk,majd mikor megérkeztünk a kávézóba,rendeltünk,és MAx elmondott mindent részletesen amit tudnom kell még az Oxfordi egyetemről.
-És mesélnél te is egy kicsit magadról?-kérdezte.
Tegnap szinte csak ő mondta el magáról a tudnivalókat.
-Öhm..Taissa vagyok és 19 éves..
-Nem ezt.Ezt már tudom.Hanem az életedet.Mit szeretsz,mit csináltál idáig..
-Apámmal éltem,de aztán ideköltözött Elizabethez,én pedig úgy döntöttem hogy anyámhoz költözöm. Nagy meglepetésemre barátja van,aki egy 21 éves fiú.Ráadásul a nővére pasija a volt barátom.Plusz rengeteget titkolóztak,amit már nem bírtam,így úgy döntöttem apához költözöm-hadartam el,nagyjából.
Persze azt kihagytam,hogy Harry miket tett velem,és hogy ezt mind aközben hogy anyámmal együtt vannak. Plusz a rejtélyes eseteket és a telefonálásokat,meg a vágást Harry arcán,és anyámon lévő foltökat,meg persze az eltűnt bátyámat,és Niallről,hogy egy punk fiú.
-Nem unatkozhattál-mondta mosolyogva.
-Nem,nem igazán-helyeseltem.
-De most sem fogsz.Azt garantálom.Az egyetem egyáltalán nem egy unalmas hely. Lehet hogy tanulnod kell, de a jó partik mindent kárpótolnak-mondta nevetve.
-Igazából..én nem vagyok..egy..egy bulizós típus-mondtam.
Teljesen igaz.Középiskolás koromban sem jártam bulizni.Nem ittam,és nem is drogoztam.A partik pedig nem igazán váltak az életem részévé.
-Nem gond.Én sem voltam az.De az egyetem mindent megváltoztat.Felnőttnek érzed magad tőle,és felszabadultnak.Hidd el  nekem-mondta,közben kortyolt egyet kávéjából.
Beszélgettünk még,majd haza kísért.
-Nincs kedved bejönni,és megnézni egy filmet?-kérdezte mosolyogva.
-Öhm..rendben.Miért nem-mosolyogtam.
Hatalmas házunk van,hasonlóan Elizabethéhez. Nagyon ízléses.Az ő szobája is szintén az emeleten van. Egy francia ággyal,tévével,Xboxal,íróasztallal és a hozzá tartozó székkel,szekrénnyel,és éjjeli lámpákkal. Egy tipikus fiús szoba,ami meglepően tetszik.Jól van berendezve,és ízléses.
-Tetszik a szobád.De a ház is nagyon szép-mondtam mosolygva.
-Köszi.Választasz te filmet?-kérdezte,és kinyitott egy kisebb szekrényféleséget amiben tornyosultak a DVD-k.
Végül nem tudtam egyedül dönteni,így a Nagyfiúkra esett a választásunk.
-Hozok valami kaját-mondta,és kilépett a szobájából.
Max felért a kajával,elindítottunk a filmet majd elkezdtük nézni.Már ezerszer láttam ezt a filmet,de még mindig tudok röhögni a poénokon.Vajon Harry mit csinálhat?És anya? Harry zöld szemei ott lebegtek előttem,és érintését mintha éreztem volna. Miért van rám ilyen hatással?