2016. június 22., szerda

XVII.

Sziasztok! Itt a nyári szünet,így több időm marad végre a történettel foglalkozni.Hoztam is egy részt.Remélem elnyeri a tetszéseteket. A visszajelzéseket örömmel várom. Jó olvasást!-Kriszti xx

Chapter 17.

Egy 5 perces út után,meg is érkeztünk egy másik szövetkezethez. Néhányan ültek a lépcsőn,piros poharakkal a kezükben,mások pedig egymást falva támaszkodtak a falnak. Belülről hangos zene szólt.
-Gyertek-mondta Zayn,s előre ment.
Páran rám néztek.Valaki nevetett,valaki pedig fancsali képpel elfordította a fejét,s folytatta a társalgást vagy...valami mást. Bent ugyan ezek a reakciók vártak rám.
-Mi van cica.bálba készülsz?-kiáltott nekem egy srác,majd nevetett,és folytatta amit eddig csinált.
-Basszus.Tudtam hogy nem lesz jó ez a ruha-ráztam meg a fejem.
-Ne aggódj miatta.A lényeg hogy te jól érezd magad-mondta Taylor.
Egy halvány köszönöm mosolyt intettem felé.
-Tessék-jött oda Zayn és mindannyiunk kezébe nyomott egy piros poharat.
Beleszagoltam. Tömény illat csapta meg az orrom.
-Mi ez?-kérdeztem.
-Whisky kóla.Hajtsd le,ne sokat ízlelgesd-mondta nevetve.
A számba vettem egy kicsit.Elég erős volt.Biztos van ebben kóla?A többiek két korttyal megitták,és máris a következő pohárral volt a kezükben.Én is megittam.Nem akartam lemaradni a többiektől. Kértem a következőt. Pár perccel később már azt vettem észre,hogy az előttem lévő asztalon,már 5 pohár fekszik,ami az enyém volt.Nem kéne ennyit innom.Holnap még csak kedd.Nem is tudom hogy gondoltam hogy én eljövök ebbe a buliba.
-Hé,igyál még-mondta Taylor,s már a következő poharat tartotta felém.
-Nem,nem kéne többet innom.Már így is eleget ittam-mondtam,s eltoltam a poharat.
-Na.Csak ezt az utolsót-mondta mosolyogva.
-Legyen.De az az utolsó-mondtam,s elfogadtam.
Ittam,és ittam és ittam.
-Kimegyek a levegőre-mondtam.
Felálltam,s éreztem hogy bőven van már bennem.Egy pillanatra meg is szédültem,s eltántorodtam.
-Jól vagy?-nézett rám Max.
Bólintottam,s elindultam a kijárat felé. Még mindig kint ültek a diákok és ittak,vagy falták egymást. Elindultam a szövetkezettől jobbra.Egy kisebb parkot véltem felfedezni,fákkal és padokkal. Lassan odavánszorogtam,majd leültem az egyik padra. Csend volt. A zene csak alig hallatszódott ide,és emberek sem voltak. Pár perc múlva lépteket hallottam mögülem.Hátranéztem,és felálltam. Épp elkaptam a tekintetemmel,ahogy egy alak a fa mögé fut.
-Van ott valaki?-kérdeztem.
Szívem erősebben kezdett el dobogni a megszokottnál.Lehet hogy csak képzelődöm. Elindultam a fa irányába.Az alak elkezdett futni. Gondolkodás nélkül,utána futottam.Az alak egy pillanatra megállt és rám nézett.
-Ki van ott?-kérdeztem hunyorogva.
Elfordította fejét,és tovább futott.
Hirtelen valaki megrántotta a hajamat.Elestem.Minden elsötétedett.
***
A fejem irtózatosan fáj. Nyakam teljesen elgémberedett.Fázom is,elég hűvös van itt. Szemeimet kinyitom,de nem látok semmit. Kezeim lekötözve,Lábaim is szintén. Szemeim valószínűleg ugyan így. Reflex szerűen elkezdtem kapálózni,Azt hittem,talán segít valamit,de egyáltalán nem.
-Segítség!-kiáltottam.
-Cica.Felébredtél?-jött közelebb valaki.
Ismerős ez a hang,de mégsem ugrik be,kié lehet.
-Ki vagy?-kérdeztem idegesen,és erősen fújtatva.
-Hát nem ismered meg a hangomat?-kérdezte gúnyosan.
Nem válaszoltam,csak tovább fújtattam. Nem tudom,miféle játékot űznek velem,de ez egyáltalán nem vicces.Vagy egyáltalán bárkinek is, mi oka volt erre,hogy ezt tegye velem? Mintha annyira sok embernek ártanék.Sőt,nem is ártottam senkinek.Csak gúnyos nevetését halottam.
-Mit akarsz tőlem?-kiabáltam,és elkezdtem kapálózni.
Most érzem magamon a félelmet.Libabőrös lettem,fújtattam,és a szívem is egyre erősebben vert. Éreztem a torkomban növekvő gombócot.Sírás kerülgetett.
-Nyugodj már le.Ha abba hagyod a hisztidet,talán kapsz pár táppontot,hogy miért vagy itt,és hogy ki vagyok én-mondta nevetve.-Még mindig nem hiszem el,hogy nem tudod ki vagyok.
Dühösen pillantottam volna rá,hogyha látnék is valamit. Egyáltalán mennyi ideig voltam eszméletlen?És újra és újra megkérdezhetném ugyan azokat a kérdéseket,de úgysem fogok rájuk választ kapni. Ki rabolt el? És mi közöm van nekem bármihez is?
-Min tűnődsz ennyire?-fogta meg egy kéz combomat.
-Ne érj hozzám-fújtattam.
Nem sokat tudok,tenni ellene.Mindenem lekötözve.
-Csinos ez a ruha.De még jobb lenne ha nem lenne rajtad-mondta nevetve.
Kezét fentebb csúsztatta combomon,és ruhám szélét húzta fentebb.Egészen a bugyimig.
-Ne érj hozzám te mocskos állat!-kiáltottam.-Vedd le rólam a mocskos kezed!
-Úgy látszik ez nem működik így-mondta,s hátrébb lépett.
Füttyintett egyet.
-Így könnyebb lesz-mondta,s ismét mellettem volt.
Szamba nyomott egy rongyot.Sikítani próbáltam,de csak egy tompa hang ütközött bele a textil darabba. Esélyem sincs ellene.Éreztem hogy könnyek szöknek szemembe. Szipogni kezdtem. Ezzel csak leírom előttük magam,és gyöngeségemet mutatom feléjük.
-Ne sírj angyalkám.Te csinálod magadnak a baj.Ahogy mindig is-mondta,s megsimította arcomat.
Rögtön elfordítottam fejem,de ő államat elkapva vissza fordította. Kapálózni kezdtem.
-Nyugodtan cica.Itt senki sem fog téged meghallani-mondta nevetve,majd hátrébb lépett.
Erősen szuszogni kezdtem,hogy felhívjam magamra a figyelmet.Ezt mégsem tehetik velem.Nem tettem semmit.Mivel kereshettem volna egyáltalán magamnak a bajt?
-Főnök.Keresik-szólalt meg egy hang.
-Megyek-mondta az ismeretlen zaklatóm.-Ne örülj.Nemsokára visszajövök.