XVIII.

Sziasztok! Borzasztó nagy volt a kihagyás, tisztában vagyok vele.De nem éreztem késztetést arra, hogy írjak bármit is.Nem tudom hogy milyen rendszerességgel fogok posztolni,vagy hogy milyen gyakran fogok rávetemedni arra ismét, hogy írjak, de próbálkozni fogok, és kihasználom hogy megjött ismét az ihletem.Remélem így is tetszeni fog, emlékezet frissítés képpen olvassátok el ismét az előző részeket, én is ezt tettem. Jó olvasást!- Kriszti xx

Chapter 18.


Lépteket halottam,majd azt,ahogyan az ajtó becsapódik.Ez egy vas ajtó. Hol a halálban lehetek? Talán egy pincében. Kapálóztam annak reményében,hogy talán sikerül kikerülnöm a kötözésből. De semmi. Esélyem sincs. Hogyan bírtak így lekötözni? Elkezdtem nyelvemmel lökni a számban lévő ruhaanyagot. Körülbelül öt perc próbálkozás után sikerült is.
-Segítség!-kiabáltam,ahogyan csak tudtam.
Sehol semmi. Addig kiabáltam,ameddig már a torkom is megfájdult.
-Elég lesz.Ne kiabálj már-jött be egy férfi,és ismét a számba tömte a kendőt.
Elegem van.Miért bánnak így velem?
-Ne.Vedd ki a szájából,és hozzatok neki enni valamit-jött be ismeretlen zaklatóm.
A hangja tényleg ismerős,de nem tudom ki lehet ő. A stressz miatt az agyam teljesen kikapcsolt. Kivette a kendőt a számból,majd ajkait enyémre helyezte. Csókolt. Ellöktem volna,de semmi esélyem sem volt,így lekötözve.
-Ne érj hozzám!-kiabáltam teli torokból.-Undorító féreg!
Ismét megcsókolt,most még erőteljesebben. Tudom ki ő.Tudom ki ő,és fogalmam sincs miért teszi ezt.Sírni kezdtem.
-Tudom ki vagy-mondtam olyan halkan,hogy szinte csak én hallottam.
Nevetésben tört ki.
-Végre rájöttél-mondta nevetve.
Odajött és levette szememről a kendőt.Pislognom kellett,mert teljesen homályos volt minden. Kitisztult a látásom.
-Niall-mondtam sírva.-Ez nem te vagy.
-Dehogynem.Semmit nem tudsz rólam, mocskos ribanc-mondta,s körülöttem sétált.
Döbbenten néztem rá.Mi ez az egész? Mi lett belőle?
-Miért változtál meg? És mi ez az egész?-néztem rá könnyezve.
-Nem változtam meg.Ez az egész már akkor is tartott mikor együtt voltunk. És most éppen itt az ideje  hogy te is be legyél avatva-mondta nevetve.
Én is belegyek avatva? De mibe? És miért? Mi közöm van nekem bármihez is?
-Ne vágj ilyen döbbent arcot. Nem hiszem el hogy édesanyád semmit sem mondott neked. Vagy az a mocsok-sétált körülöttem.
-Hidd el fogalmam sincs semmiről. Anya nem mondott el semmit, ahogy senki más sem. Mi ez az egész? És én miért vagyok benne? Mi közöm van nekem bármihez is?
- Majd idővel megtudod-mondta és leült velem szembe.- Most viszont egyél-mondta s a szám elé tartotta a szendvicset.
Elfordítottam a fejem.Olyan undorral bámultam rá, mint talán ezelőtt soha senkire.Mit művelhet itt, egy beázott, sötét pincében? És miért kell belevonnia engem, ráadásul még anyát is? Mi közünk van bármihez is?
-Engedj el, te utolsó szemétláda!-förmedtem rá.
Ismét hangos nevetésben tört ki.
-Ha anyád, és az a mocsok megteszik amit kérek, szabad leszel. Apropó, van számodra még egy meglepetésem. Nem tudom hogy jelen helyzetben örülni fogsz-e neki, de majd idővel kiderül-mondta bárgyú vigyorral az arcán.
-Egy újjal se merj hozzáérni anyámhoz-sziszegtem ki fogaim között.
-Anyád csöppet sem az, akire te gondolsz. 2 év alatt túl sok minden történt ahhoz, hogy bármit is pontosan tudj a jelenlegi életéről.Az a féreg, meg semmit nem tud tenni hogy megvédje. A szemedbe hazudtak mind a ketten. Harry és az anyád együtt? Na ne viccelj már kérlek. Persze, csak te lehetsz olyan naiv, hogy ezt be is vedd-mondta ki a szavakat.
Egy szavát sem akartam elhinni annak, amit mond. Persze az idő alatt, amit anyáékkal töltöttem, rájöttem hogy Harry és közte teljesen más kapcsolat áll, mint egy szimpla párkapcsolat. Sőt, ez egyáltalán nem olyan mint egy párkapcsolat.
-Mi van kis csillag?Elvitte a cica a nyelved? Vagy talán én voltam?-közeledett felém,s egy újabb csókot próbált lehelni ajkaimra.
-Szállj le rólam.Hogy lehetsz ekkora féreg? Gemma mit élhet át melletted.
-Gemma jobban tisztában van a dolgokkal, mint gondolnád. Csak neki van egy kis esze, és nem üti bele olyan dolgokba az orrát amihez nincs köze, ha pedig ezt tenné, már réges régen nem lenne ott ahol van. És plusz pont, hogy feltudom használni Harry ellen. Túlságosan szereti a nővérét ahhoz, hogy bármi olyat tegyen, amit később megbánna-mondta ocsmány vigyorral a képén.
-Főnök.Megérkezett-lépett Niall mellé egy magas, kopasz, 30 körüli férfi.
-Engedjétek be-mondta,miközben felállt.
Felállt, és ismét közelebb lépett hozzám,majd megint körbetekerte a fejem egy kendővel, ami ismét elvette a látásom.
-Jó kislány.Látom megtanultad, hogy ha ordibálsz azzal nem érsz el semmit-mondta.
Már így is kezd elmenni a hangom, és semmire nem fogok menni azzal, ha itt ordítozok, hiszen senki nem fog meghallani rajtuk kívül.
-Na hogy tetszik? Rég nem találkoztatok már. Elég helyes kis ribanc lett belőle nem igaz?-halottam Niall hangját, miközben közelebb lépkedtek felém.
-Fogd már be, undorító vagy-hallottam egy hangot.
Hasonlított egy régen hallott hangra, de nem tudtam archoz párosítani.
-Jolvan na. Szeretnéd ha levenném  szeméről a kendőt?-kérdezte Niall.
-Nem tudom,hogy készen állok-e erre, vagy hogy ő készen áll-e rá-mondta az ismeretlen hang.
-Azt most lényegtelen barátom, lényegtelen-mondta Niall, majd lekapta a fejemről a kendőt.