II.

Sziasztok! :D Eszméletlenül boldog vagyok,hiszen a kommentek folyamatosan érkeznek,és pipákat is kapok.Na meg persze a rendszeres követők száma is növekszik.Amint látjátok,új designt kapott a blog. Ezt köszönöm szépen Bella Stewartnak.Jellezetek továbbra is.Nagyon jól esik. Nem is húzom tovább az időt.Jó olvasást! :) -Kriszti xx

                                                                                                                 


Chapter 2.


Hirtelen felriadtam.Egy régi,ismerős arc bukkant fel álmomban.Rég nem álmodtam vele.És régen nem láttam már.Kiakartam verni a fejemből.Úgy sem láthatom.És csak elkeseredtem ha
rágondoltam.Megráztam fejem,hogy eltereljem a gondolatot.Felültem ágyamon,majd a telefonomat vettem kézbe.Hajnali négy volt.Nem voltam álmos.Halkan kisétáltam az ajtómon,majd a konyha felé vettem az irányt.
-Jó reggelt-mondtam anyának enyhe szívinfarktussal.
-Jó reggel szívem.Sajnálom hogy megijesztettelek- mondta miközben leült egy csésze kávéval az asztalhoz.
Felöltözve,kisminkelve és megfésülködve ült.Azt hiszem hamarosan megy dolgozni.
-Dolgozni indulsz,igaz?-néztem rá,majd ásítottam egyet.
-Igen.De te miért nem alszol?-kérdezte,majd kortyolt egyet kávéjából.
-Csak...csak Nate-el álmodtam-mondtam,s lesütöttem szemem.
-Édesem.Nekem is hiányzik-mondta,majd közelebb jött,és magához ölelt.
-Szerinted felbukkan még valaha?-kérdeztem.
-Nem tudom kincsem-rázta meg fejét.
Nate a bátyám.21 éves volt amikor elment.És fogalmunk sincs miért.Ok nélkül.Már 3 éve.Azt hiszem, eléggé hiányzik nekünk.
-Rohannom kell-mondta,s felállt.-Remélem jól kijöttök Harryvel.Ja,és éjszakára ne várjatok.Pár barátnőmmel leszek.Legyetek jók-mondta,majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Rendben.Jó szórakozást-mondtam egy enyhe mosollyal az arcomon.
Fantasztikus.Egy egész napon,és éjszakán keresztül együtt kell lennem Harryvel.Anya kávéját a mosogatóba helyeztem,majd készítettem magamnak egy teát,és felsétáltam a teraszra.Leültem,és figyeltem az eget.Hűvös volt,de mégis kellemes.Milyen halk,és nyugalmas itt minden.Bár Nate is velünk lehetne.Milyen boldogok voltunk együtt amikor minden rendben volt.Anyáék boldogan éltek. Nate pár gonddal,és balhéval de mindig velünk volt.A családi hétvégék.Mennyire hiányzik is ez.
-Jó reggelt-dőlt neki Harry a terasz ajtajának.
Az én szobámnak,és az ő szobájuk ajtaja ugyan ide nyílik,szóval közös a terasz.
-Jó reggelt-mondtam,majd kortyoltam a teámból.
-Kathy?-kérdezte,majd leült egy székre mellettem.
-Dolgozik.Már fél éve vele élsz,és nem tudod hol van ilyenkor?Mellesleg azt mondta,ne várjuk éjszakára,mert a barátnőivel lesz-mondtam.
-Jól van,nyugalom-mondta egy vigyorral az arcán.-Később átjön pár haverom.Örülnék ha nem zavarnál minket-mondta,s rám nézett.
-Megnyugodhatsz.Nem nagyon fogtok érdekelni-kortyoltam ismét teámba.
-Hidd el...-abbahagyta mondandóját,s felállt.-Egy hét sem kell,és könyörögni fogsz,hogy az ágyamban lehess-mondta,közel hajolva hozzám.
Éreztem ahogy a levegőt kifújja mellettem.Nem láttam arcát,hisz közel volt fülemhez,és göndör tincsei arcomat simogatták,de tudtam,hogy mosolyog.
-Undorító vagy-mondtam s felpattantam.-Nem is szereted anyámat.Most rögtön szólok neki,hogy milyen egy undorító alak vagy-mondtam,s már indultam volna befelé,de megfogta karom,s visszarántott.
-Jobban jársz,ha nem teszed.Sok mindenről lemaradtál ezalatt a két év alatt-mondta,s közben szorította karomat.
-Engedj el!-próbáltam kiszabadulni fogásából,de nem sikerült.
-Ne erősködj.Nem fog menni-mondta,s közel húzott magához.
-Hogy tehetsz ilyet,miközben anyámmal vagy?Undorító egy ember vagy!-fordítottam el fejem.
-Csak ne szólj bele abba,hogy mi van köztem és anyád között.És ne merj neki szólni.Mellesleg jobb ha teszed amit mondok.Mert büntetés jár,annak aki nem teszi.Megértetted?-mondta,s arca ismét összeért az enyémmel.
Tudtam,hogy kajánul vigyorog.Gyorsabban vert a szívem mint valaha.Miről beszél? Milyen büntetés?Nagyot nyeltem.
-Kérdeztem valamit!-mondta egy kicsit hangosabban.-Azt kérdeztem,megértetted?-kérdezte,s arcom az övével szembe fordította.
Zöld szemei mélyen enyémbe férkőztek.Én csak bólintottam egyet,majd elengedett.
-Jó kislány-mondta mosolyogva.-Most pedig gyere velem-fogta meg karom,és a szobámba mentünk.
Fogalmam sem volt mit akar.Leül az ágyamra,s maga elé állított.
-Nagyon édes vagy.És ártatlan.Tudod...-mondta,s felállt.-Ez nagyon beindít-mondta,s egészen hozzám simult.
Gyorsan vettem a levegőt,majd a földre néztem.
-Azok a gyönyörű lábak-mondta,s elmosolyodott.-Azok a szemek-emelte fel arcom,ezzel elérve azt,hogy szemébe nézzek.-És persze azok az ajkak-simított végig hüvelykujjával alsó ajkamon.
-Kérlek...-fordítottam el fejem.
-Békén hagylak.De nem sokáig.Zuhanyoznom kell.Még találkozunk-mondta,s kisétált az ajtómon.
Én csak álltam ott a szobámban,lefagyva.Megrémiszt..de közben valamiért mégis...érdekesnek találom.
-Taissa!!Te megbuggyantál?Megfenyegetett!És kapj már észbe...anyád barátja!!!-mondta nekem a tudatalattim.
A fürdőmbe vettem az irányt,hogy lezuhanyozzak.A víz jót tett nekem,és segített kitisztítani a fejem. Elkészültem,majd a konyhába mentem.Próbáltam elkerülni Harryt ahogy csak tudtam. Valami gyors reggelit készítettem.Pirítóst. Elővettem a kenyeret,majd a pirítóba helyeztem.
-Remélem nekem is készítesz-ült le Harry,s onnan figyelt.
Nagyot nyeltem majd bólintottam.
-Hányat kérsz?-kérdeztem remegő hangon.
-Kettőt-mondta.
Nem láttam az arcát,de tudtam hogy ismét mosolyog.Élvezi,hogy félek tőle.Amint készen lettek,letettem az egyik tányért elé,majd vele szemben leültem.Szótlanul ültünk egymás előtt.Csak az óra kattogása hallatszott a falról.Oda néztem,s 11 órát mutatott.Befejeztem az evést,így a nappaliba mentem.Csöngettek.Harry az ajtóhoz sétált,majd kinyitotta. Két srác állt ott.
-Hello-mondta Harry,majd beengedte őket.
Mind kettő barna hajú volt.Tetoválások voltak szétterülve testükön.
-Ő kicsoda?-nézett rám az alacsonyabbik.
-Ő Kathy lánya-mondta Harry.
-Meg kell hagyni,jól néz ki-mondta,mintha itt se lennék.-Eltöltenék vele egy kis időt az ágyamban-mondta nevetve.
-Louis.-mondta kissé idegesen Harry.
-Jolvan na.Csak szórakoztam-mondta,s hátrébb lépett.
-Fent leszünk.Meg se próbálj a szobába jönni.Értve vagyok?-kérdezte.
Én csak bólintottam,majd figyeltem ahogy elindulnak.
-Még folytatjuk-mondta Harry szemembe nézve,majd tovább ment.